Ivanyik Andrea, aki hosszú évekig volt a hatósági iroda vezetője, nagy tudású és intelligenciájú embernek tartja Csécseit. Polgármesterként precíz, lelkiismeretes hivatalnokként emlékszik rá, ami azért is értékelendő, mert másfajta közegből érkezett – tanáremberként nem szerette a bürokráciát. Ennek ellenére át tudott hangolódni erre a feladatra, és eredményeket elérni minden területen. Megbízott a vezetőiben, megadta nekik az önállóságot. A tévedéseit, ha bebizonyosodtak, képes volt belátni és korrigálni. A polgármesteri hivatalban úgy viselkedett, mintha mindenkit ismerne, nem lehetett megelőzni udvariasságban. Az emberismerete azonban nem volt tökéletes – mindenkiről csak a jó szándékot feltételezte.

Dr. Dénes Margit önkormányzati képviselő (FIDESZ) egy ideig alpolgármesterként dolgozott Csécsei Béla mellett. Azt mondja róla, hogy a hivatalban igen határozott és meglehetősen távolságtartó vezető volt, sok időbe tellett, míg közelebb kerültek egymáshoz. Tanár létére kiváló jogi érzékkel rendelkezett, így hamar észre vette a joghézagokat. Ugyanilyen jó érzéke volt a vezetéshez, a szeme villanásával is képes volt irányítani. A magánéletben viszont kellemes, jó humorú emberként viselkedett, nem véletlenül volt olyan népszerű az idősek klubjaiban vagy a tisztviselőtelepi gulyásfőzéseken. Fiatal korában jó eredményeket ért el vívásban, és a sportággal később sem szakított, ami megterhelte az ízületeit. Ez is rontotta a szilánkos bokatörése utáni felgyógyulását. De mivel nagyon adott magára, hősiesen tűrte és titkolta a fájdalmait. A Szociális Munka Napján például két mankóval ment el a Károlyi-Csekonics palotába, ezzel is kifejezve, hogy mennyire fontosnak tartotta a munkáját.

Jex Gábor, az egyik Ganz utódcégből kinőtt Módusz Zrt. vezetője még pedagógus és vívó korából ismerte a volt polgármestert. A legjellemzőbbnek azt tartja, hogy ismeretségük több mint huszonöt éve alatt Csécsei semmit sem változott. „Nagy ember volt, felül tudott emelkedni sok mindenen, de mindvégig ugyanolyan egyszerű maradt, mindenféle allűrök nélkül. Szerette az embereket, és azt hiszem, az emberek is szerették őt.”

A kerület testvérvárosából, Pescinából, így emlékeznek Csécsei Bélára.„Mély fájdalommal vettük tudomásul, hogy itt hagytál bennünket, hirtelen nagy sötétség támadt. Mindig így van ez, ha jó baráttól, szeretett embertől kell búcsúznunk. Távolinak tűnik 1996, mikor megismertünk Téged. A közös emlékek – akár a hivatalos látogatások, akár az önfeledt szórakozás pillanatai – mindannyiunk szívébe mélyen belevésődtek. Különleges, nemes lelkű, mindannyiunk által tisztelt ember voltál, vagy és maradsz meg nekünk érdemeid és jó tulajdonságaid miatt, és mindazért, amit hosszú éveken át Józsefváros polgármestereként tettél kerületedért és városunkért Pescináért, mely város immár a Tied is, és amely mindig emlékezni fog Rád. Örökké hálásak leszünk Neked mindazon értékekért, melyeket itt hagytál nekünk, megszépítve ezzel életünket.”